Sághegyi Adél építőművésszel a PTE Műszaki és informatikai Kar volt hallgatójával beszélgettünk, aki élménydús egyetemi éveiről, projektjeiről és tapasztalatairól mesélt. Ennél már csak a diplomán túli élete izgalmasabb, ahol a MIK-en megszerzett szakmai tudását kamatoztatja itthon és külföldön, nem is akármilyen eredményekkel. Olvasd el, hogy mely országokban járt és milyen sikereket ért el eddig. Büszkék vagyunk Adélra, egy igazi MIK-es életpálya kezdete az övé!
1. A kaposvári Városligetben egy izgalmas térinstalláció áll, amit a tábla szerint Te terveztél a MIK-es egyetemi éveid végén, a szakma indulóéveinek kezdetén. Mesélj róla egy kicsit kérlek!
A Kaposvári utcabútor projektem egy 2014-es MIK-es egyetemi pályázatra készült, ahol még nem az elsők között lett jegyezve, de aztán továbbfejlesztettem. Úgy éreztem, hogy ez egy jó terv és érdemes máshol is megmutatni, ezért beküldtem több országos és regionális pályázatra is az évek folyamán, amelyeken szépen szerepelt. Ezeknek köszönhetően készült el a bútor első prototípusa a Margitszigetre, később pedig Kaposvár Polgármesteri Ösztöndíjának a keretében egy teljes, sínen csúszó installáció, és a további együttműködés is folyamatban van a bútorcsalád fejlesztésével. A terv alapötlete, hogy egyéni igényekre szabható, multifunkcionális utcabútort szerettem volna tervezni, ami több, mint egy pad. Megtalálható benne az ülő, fekvő, asztalként használható és árnyékoló funkció, valamint a mozgathatóságának köszönhetően az egyéni és csoportos időtöltés is megvalósítható.
2. Milyen érdekes projektjeid voltak a még a MIK-en?
Egyetemi keretek közt a legtöbb lehetőséget kihasználtam az aktív szakmai elfoglaltságokra, mint a workshopok, kiállítások, pályázatok, és erre a MIK (Pollack) elég sok alkalmat biztosított. Részt vettem felmérő és építőtáborban Énlakán, egy workshopon Dél-Magyarország elmaradott régiójába terveztünk közösségi házat, de a legnagyobb sikereimet mégis a diplomamunkáimmal szereztem. A Tettyére tervezett Fémszobrász műhelyemmel lehetőséget kaptam, hogy Shanghaiban egy hallgatói építészeti versenyen képviseljem az egyetemet, és nagy meglepetésemre az első díjat hoztam el építészet kategóriában, talán ez volt a legnagyobb nemzetközi szintű elismerésem – idáig. :) Mindkét diplomamunkámmal elnyertem a Breuer Marcel Diplomadíjat, ezeken kívül több más diplomadíjat és jelölést is kaptak a munkáim, ami miatt egyre nagyobb figyelmet kapott, amiket csinálok, így előadást tartottam a Mindenki Akadémiáján és Dubajban is egy doktori konferencián.
3. Mi volt az a meghatározó pozitívum, amit MIK-es hallgatóként Pécsett megéltél?
Több meghatározó pozitívum is ért a pécsi éveim alatt, de talán a legfontosabb, hogy egy igazi biztonságos háttér alakult ki, egy támogató környezet, ahol bátorítják a fiatal tehetségeket, hogy meg merjék mutatni mit tudnak, és ezt értékelik is. Sosem féltem kérdezni, segítséget kérni, többnyire megtaláltam azokat a hallgatókat, tanárokat, akik tudtak motiválni a terveim, elképzeléseim tovább fejlesztésében, új lehetőségeket biztosítottak és segítséget nyújtottak szinte bármiben, legyen ez szakmai vagy személyes kérdés.
4. Hogy jöttél ki a mestereiddel? Milyen viszonyt ápoltatok? Ez folytatódik a tanulmányaid végeztével is?
Volt néhány
olyan tanárom, akivel kifejezetten jól ment a közös munka, mind tervezés és
épületszerkezettan tárgyból. Rétfalvi
Donáttal nagyon megtaláltam a közös hangot már a korai tervezési félévekben,
úgy érzem, hogy olyan támogató attitűddel és tapasztalattal rendelkezik, amire
épp a korai években szüksége van egy hallgatónak, ahhoz hogy lendületet merjen
venni. A bátor, provokatív, humoros és könnyed építészeti hozzáállást
tanultam meg tőle, amit komoly tartalommal bíró és alázatos tervezési folyamat
köré tudott építeni.
A precizitást és szerkezeti szaktudást
Perényi Lászlótól igyekeztem – nem állítom, hogy maradéktalanul – elsajátítani. Nagyon hálás vagyok
neki, hogy megtanultam, hogy bármilyen őrült építészeti formát meg lehet
szerkezetileg valósítani jól, ha ismerem az anyagokat és a tervezési
irányelveket.
Egyetem után elköltöztem Pécsről, ami fizikailag megnehezíti a kapcsolattartást az egykori tanáraimmal, de úgy érzem, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük egymás szakmai fejlődését, amennyire ez lehetséges.
5. Milyen az élet a diploma után? Hogy tudod hasznosítani a MIK-en megszerzett tudásod? Magyarországon, vagy külföldön?
Mondhatnám azt,
hogy az élet a diploma után fantasztikus és végre azt csinálok, amit szeretnék,
de a felnőtt léthez - amiről az egyetem idején már úgy hittem, hogy elértem –
kapcsolódnak olyan dolgok is, amik nem tisztán az építészetről, a tervezésről
szólnak. A mesterképzésem első évében
Barcelonában dolgoztam egy építészirodában, és úgy éreztem, hogy egy ilyen
külföldi tapasztalat, és a korábbi hazai irodai tapasztalatok elegendőek egy
saját vállalkozás beindításához. Ebben csak részben volt igazam, de rengeteg
tapasztalatot szereztem a korai évek botladozásaiból, sokat tanultam az egyéni
felelősségről, az ügyfelekkel való kommunikációról, a hatóságokkal való
kapcsolattartásról, az adózási formákról, könyvelésről, és ezután jöhetett az,
hogy leültem meghúzni az első vonalat, ami egyáltalán az építészethez
kapcsolódik. Látni az első épületeim megvalósulását, feledteti a nehézségeket,
amik odáig vezettek.
Jelenleg Magyarországon dolgozom, de mindig
is kalandvágyó voltam, a továbbiakban sem tartom kizártnak, hogy éljek egy
szimpatikus külföldi munkalehetőséggel, ha úgy alakul.
Az eddigi rövid
szakmai pályafutásom alatt sok pozitív visszajelzést kaptam, de érzem, hogy
nagyon szükséges a való életben szerzett szakmai gyakorlat az egyetemi
szaktudás kiegészítéseként. Viszont, amit
az egyetem alatt az építészetről és a tervezésről tanultam, egy olyan biztos
alapot és hozzáállást nyújt a való életben, amit semmilyen gyakorlati években
mérhető tapasztalattól nem kaphattam volna.
A szaktudás és tapasztalat egymást erősítve képes létrehozni egy jó építészt – bízom benne, hogy egyszer én is az leszek.
riportot készítette: Murai Barbara
Pécs, 2020.05.28.
