PTE MIK
Idén végzett épületgépész mérnökként, már dolgozik is a szakmájában, és máris rendkívüli munkakörülmények között teljesít Ujváry Szilárd. A fiatal szakember a PTE Műszaki és Informatikai Karán idén februárban végzett, és vehette át diplomáját, amelynek magas színvonalát elismerve a MÉGSZ-től jutalmat kapott.
– Amikor kisgyerek voltam, nem a mesecsatornákat néztem, hanem a Discovery Channelt, és már akkor magával ragadtak a gépészet és az épületek modern energetikai megoldásai – emlékszik vissza Ujváry Szilárd az első motivációkra. Középiskolában már építészetet tanult, és amikor még a Pécsi Tudományegyetem gépészmérnöki szakán tanult, sem gondolta volna, hogy végül az épületgépészeti specializáció felé veszi az irányt. – Utólag, persze, már kijelenthetem, hogy jó döntést hoztam, nagyon megszerettem az épületgépészetet, és öszszességében nagyon jó tanáraim is voltak, akikkel néha ugyan sokat vitatkoztam, de hálával tartozom nekik az átadott tudásért.
Egyik kedvenc tanára Polics György volt, aki a légtechnikát is megszerettette vele. – Nehéz volt, de neki sikerült az összefüggéseket megértetnie velem – teszi hozzá Ujváry Szilárd, aki ma már friss diplomás épületgépész tervezőként a székesfehérvári D+D Épületgépész Mérnökiroda teljes jogú mérnöke, ami a fiatal szakember szerint nagy felelősség is, de véleménye szerint jó helyre került.
Gyakorlat és diplomamunka: egyenletes hőmérséklet a gőz erejével Az alapképzés részeként hat hét szakmai gyakorlatot kell teljesítenie minden hallgatónak épületgépészi tervezéssel és/vagy kivitelezéssel foglalkozó vállalkozásnál. Szilárd a pécsi Komfortműhely Kft.-nél töltötte el kötelező gyakorlatát. Későbbi diplomamunkájához a vállalkozásnál dolgozó szakemberek vállalták a konzulensi támogatást. Az egyetemen tanársegédként is oktató Lenkovics László a belső konzulense, míg szintén a cégnél dolgozó Dal Porto Alberto a külső konzulense volt. Diplomamunkáját az egyébként nem túl gyakori, úgynevezett „gőzös rendszerből” írta a fiatal szakember. – Bár, kétségtelenül veszélyesebbek és drágábbak ezek a rendszerek, és több bonyolultság is előfordul, sok ipari helyzetben ez az ideális megoldás – magyarázza. – A gyakorlatom során egy húsfeldolgozó üzem rendelte meg a meglévő rendszer újratervezését és a kivitelezést, mert ezt egyrészt a karbantartási humánerőforrás-kapacitás, másrészt az egyenletes felületű, konstans hőmérsékletigénye is indokolta.
Ujváry Szilárd hozzátette, a megrendelő a technológiát ráadásul beépítette az élelmiszeripari eljárásaiba is, így további energetikai és technológiai megtakarításokat is elért a fejlesztéssel.
Az összesen mintegy 4200 m 2 alapterületű üzemcsarnok és az irodahelyiségek fűtését így két külön gázhálózattal és hőtermelővel, valamint a kapcsolódó szerelvényekkel oldották meg. – Külön érdekesség volt, hogy a húsfeldolgozói tevékenységet is kiszolgálta az új rendszer, hiszen a húsok előzetes pácolását követően a főzés és füstölés is ennek a rendszernek a segítségével működött – mondja a fiatal szakember, majd megosztja az egyik felmerülő nehézséget is: – A magas tápvízigényű kazán számára többlépcsős vízlágyítást és aktívszenes tisztítást is kellett alkalmazni, többek között a habképződés elkerülése céljából is. „…nincs az egyik a másik nélkül” Ujváry Szilárd úgy látja, az egyetemi képzésnek – már csak a folyamatosan változó épületgépészeti szakma miatt is – még gyakorlatorientáltabbnak kellene lennie, mert „az élet és a szakma nem koherens”. Az elméleti tudásátadás során meg kellene teremteni a gyors gyakorlati, és nemkülönben az innovációs lehetőségeket a hallgatók számára. – Az összefüggések nem maguktól jönnek, érdemes hozzáigazítani a kereteket, azaz az építőipar különböző szakmai szegmenseinek igenis jobban össze kellene zárnia, hiszen az egész rendszer komplex, nincs az egyik a másik nélkül, tanulni kellene egymástól.
Én abban reménykedem, hogy a mi szakember-generációnk ezen a területen meghozza majd a változást – mondja végül Ujváry Szilárd.
