Dr. Füzi János
“Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És, hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” (Wass Albert, erdélyi író és költő)
Prof. Dr. Füzi János kollégánk ezt tette. Az életének célja volt. Tanulmányai, kutató munkái, publikációi mind arra mutatnak, hogy szeretett volna valami olyat alkotni családja, kollégái, tanítványai és embertársai számára, amit a “jövendőbe átvinni érdemes”.
Prof. Dr. Füzi János egyetemi tanár karunk Automatizálási Tanszékének tanszékvezetője és a villamosmérnök képzés szakvezetője volt. Kedveltük gyors észjárását, nyugodt, higgadt természetét, kedvességét, jó humorát. A felmerülő problémákat elsimította egy-egy kedves székely viccel. Hallgatóink szívesen fordultak hozzá, mindig igyekezett megoldani kéréseiket. Az oktató kollégáival jó kapcsolatban volt, konfliktuskerülő természete miatt mindenkivel megtalálta a hangot. Hiánya nagy veszteség hallgatói, oktató társai és kollégái számára.
Füzi János 1960. május 26-án született Brassóban. Gyermekkorát, fiataléveit is itt töltötte. Édesanyja pürkereci volt, édesapja székelyzsombori, ezért a nyarakat szívesen töltötte ezekben a falvakban. Elemi és középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, kitűnő eredménnyel. Rendszeresen részt vett tanulmányi versenyeken, ahol mindig a legjobbak között végzett.
A Transilvania Egyetem Villamosmérnöki Karán, Brassóban, okleveles villamosmérnök diplomát szerzett 1985-ben. A főiskolai tanulmányai után a Vidombáki Repülőgépgyár-ban kezdett el dolgozni villamosmérnökként. Közben jelentkezett a Babes-Bolyai Egyetem Matematikai Karára, ahol okleveles matematikusként végzett 1992-ben.
Hét év után a vidombáki repülőgépgyárban szerzett tapasztalatait oktatóként is kamatoztatni kezdte a diplomát adó intézményében. A Transilvania Egyetemen 1992-től először egyetemi tanársegéd, adjunktus, majd docens volt, 2004-ben pedig átvehette professzori kinevezését.
PhD tudományos fokozatát villamosmérnöki tudományágban szerezte 1997-ben, szintén a Brassói Transilvania Egyetemen. Dissztertációjának címe: A mágneses hiszterézis matematikai modelljei és alkalmazásuk az elektromágneses rendszerek számítógépes szimulációjában.
2000-ben Bolyai János ösztöndíjat nyert, “Mágneses hiszterézis modellezés” témában, ekkor költözött Magyarországra és került a Wigner Fizikai Kutatóközpont elődintézményéhez, ahol neutronoptikai eszközök fejlesztésére kapott megbízást. Később az MTA-Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet, Neutron¬spektroszkópiai Osztályának tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője lett.
A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán 2005 óta oktatott a villamosmérnök képzésben. Oktatott tantárgyai: fizika, elektronika és irányítástechnika voltak.
Habilitációja is intézményünkhöz köti, 2013-ban habilitált a Kar Breuer Marcell Doktori Iskolájában, melynek a professzori fokozat megszerzését követően törzstagja is lett.
A mágneses hiszterézis modellezés mellett kutatási területei közé tartozott az erőhatások számítása mágneses térben; grafikai módszerek alkalmazása komplex rendszerek modellezésében; neutronoptikai nyalábvizsgálati eljárások fejlesztése; mágneses neutronoptikai eszközök fejlesztése; mágneses és elektromos struktúrák vizsgálata rádió, mikrohullám, és távoli infravörös tartományban.
Számos tudományos publikáció szerzője volt, köztük négy olyan szakkönyv írója, melyek kiemelkedőek a “grafikai módszerek alkalmazása komplex rendszerek modellezése” témakörében.
Mindemellett Dr. Füzi János kollégánk nagyon szerette a természetet, csodálkozni tudott egy fűszálon felmászó pici hangyán, a madarak énekén, hálás volt, ha nézhette a hold csodálatos színeit, a tenger hullámait. Sokat kirándult, kertészkedett, szerette a kézműves munkát, barkácsolást, szívesen töltötte szabadidejét családja, barátai társaságában. Humora, jó kedélye, ötletessége, segítőkészsége miatt fiatal kollégái is szívesen tartózkodtak a közelében.
Váratlan halálát nehezen tudjuk elfogadni. Nagyszerű kolléga, tanár és ember volt! Sokszor úgy érezzük, hogy ez nem végleges, csak egy hosszúra nyúlt kirándulás. Vele kapcsolatos érzéseinket talán Wass Albert fejezi ki a legjobban:
„Gondolj arra, hogy én akkor már ott leszek melletted, csak a szemeddel nem láthatsz. Ott leszek a tulipánok színében, a kis almafa rügyeiben, a virágillatban s a szellőben…”
