Pécsi Tudományegyetem logo PTE Műszaki és Informatikai Kar
Mérnök Informatikus
Pécsi Tudományegyetem
Műszaki és Informatikai Kar

Prof. Dr. P. Szűcs Julianna tud. kandidátusa  habil.
Prof. Dr. P. Szűcs Julianna tud. kandidátusa habil.
Professor emerita
p.szucs.julianna@mik.pte.hu
Szakmai önéletrajz
Személyi adatok:

Születési év: 1946

Végzettség (az oklevelet kiállító intézmény neve): 
művészettörténet, magyar és olasz nyelv- és irodalom ELTE Bölcsészettudományi Kar

Szakképzettség: 

  • művészettörténész-muzeológus,
  • magyar nyelv és irodalomtanár
Legmagasabb iskolai végzettségei, tudományos fokozata:
  • Tudományos /művészeti akadémiai tagság (MTA tagság),
  • professzori habilitáció 2001, professzori kinevezés 2002
Oktatási tevékenység:

2008/9-ben Magyar építészet és képzőművészet a két világháború között a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar DLA Mesteriskoláján. Egyetemes művészettörténet valamint Magyarországi művészettörténet a PTE FEEK (korábban JPTE FEEFI) nappali tagozatos művelődésszervezői számára 1999-től, 
továbbá Stílustörténet és stílusismeret ugyanott 
1996-tól levelező hallgatók számára, 
Stílusmorfológia ugyanott 2005-től rendezvényszervező speciális képzés keretében.
Művészetszociológia 1991 és 1995 között a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. 

Tudományos közéleti tevékenység:

Eddigi művészettörténészi, kritikusi és szerkesztői pályámat 1984-ben Munkácsy díjjal, 2003-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazták. 1984-től folyamatosan főszerkesztem az egyik legmagyobb példányszámú kulturális havi folyóiratot, a Mozgó Világot. A lapot 1994-ben Demény Pál díjjal, 1999-ben Szabad Sajtó díjjal jutalmazták. Folyamatosan részt veszek különféle szakmai és kultúrpolitikai grémiumokban. Az elmúlt időszakban a legfontosabbak: 2002-től illetve 2006-tól a kulturális szakállamtitkár által vezetett múzeumokat illetve nemzeti alapintézményi gyűjteményeket tárgyaló testület, 2004-től folyamatosan a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, 2004-től folyamatosan a Velencei Magyar pavilon kiállítását előkészítő grémium, 2004-től folyamatosan az NKA Képzőművészeti kuratóriuma

Publikációk

Könyvek:

Kicsomagolás.
 
Példák a világba vetett művészet eseteire.Bp. Jószöveg Műhely Kiadó, 2008. A kötet 3 + 1 téma körül kering. Az első rész választ próbál adni arra a mindmáig restélyes kérdésre,hogy a magyar művészetben miért gyakori sors a hirtelen emelkedés után a megtorpanás. Munkácsy Mihálytól Zichy Mihályon át Fehér Lászlóig ível a példák sora. A második rész a rendszerváltás után megfigyelhető művészetpolitikai eeteket értelmezi az új millennium szobrászatától az új Nemzeti Színház körletén át az 1956-os jubileum emlékműveiig. A harmadik rész a muzealizáció új kihívásaival foglalkozik, az intézmények átalakulásától, a gyűjtés új metodikájától, a múzeumépületben megfogalmazható új mondanivalóig. Végül a + 1. téma a világ-képzőművészet legrangosabb intézményének sorsalakulását, Velencei Biennálé elmúlt húsz évének történetét mutatja be.
 
A lepel alatt. Írások a művészet és a tekintélyelvű társadalom kapcsolatáról. Bp. Helikon, 2001.
 
A kötet a magyar történelem, a társadalom és a művészeti jelenségek szoros kapcsolatával foglalkozik. Vizsgálja a totalitárius, a tekintélyelvű és a demokratikus rendszerek indukálta művészet közötti különbségeket, példatára pedig a köztéri emlékművektől, a reprezentatív kiállításokig, az építészeti stílusválasztás okaitól, a díjazás rendszeréig terjed.
 
A rossz közérzet stílusa. Szombathely, Savaria University Press, 1994.
 
A tanulmánygyűjtemény egyetlen kérdéskört jár körül: a rendszerváltás után született vizuális életminőség karakterét. A széles panorámába belefért Nagy Imre újratemetésének és Kádár János ravatalozásának külsőségei illetve azok lényegi különbségei, az új magyar mecenatúra esélyei, a frissen született kapitalizmus és a médiarobbanás okozta látvány-sokk, a puha diktatúra emlékanyagának kínos öröksége valamint a hirtelen jött szociális feszültségeket kifejező színvonalbeli differenciáció. A művészetszociológiai nagytotált eseti megfigyelések illusztrálják, példák bécsi és moszkvai, velencei és berlini kiállításokról, valamint a hazai művészeti élet kitüntetett pontjairól.
 
Az idézőjel csapdája. Bp. Magvető, 1989.
 
A tanulmánykötet a két világháború közötti hivatalos művészet problémájával foglalkozik, azaz egy sokáig árnyékban maradt műcsoporttal. A zsákutcás magyar fejlődés szimbolikus látványegyüttesei úgy jelennek meg a könyv lapjain, hogy bennük nem csak a kényszerszülte megoldások, hanem az egyéni tehetség ereje is megjelenik. A koherens téma köré rendezett írásfüzér átível műfaji korlátokat: a kompozícióban éppúgy helye van a városmajori templomnak, mint a köztéri szobrászatnak, a közületi freskóknak éppen úgy, mint az alkalmi célokra tervezett porcelánfiguráknak.
 
A római iskola. Bp. Corvina, 1987.
 
A két világháború között keletkezett egyik legfontosabb magyar műveszeti csoport útját kíséri végig a monográfia. Érinti az iskola „caposcuoláját”, vezetőjét, Aba-Novák Vilmost, de hosszan tárgyalja a korszak fontos építészeti protagonistáit az Árkayaktól Rimanóczy Gyuláig, Bardon Alfrédtól Györgyi Dénesig. Külön elemzi a kor karizmatikus művészetszevező személyiségének, Gerevich Tibornak a szerepét, valamint azt az európai kontextust, amelyben a nemzetközi art déco vonulatától a német Sachlichkeiten át az itáliai Novecento mozgalomig valamennyi stílus hozzájárulhatott az egykori ösztöndíjasok pályaképeinek formálásához.

Jelentősebb lektorált folyóiratcikkek és konferenciák:

 

Egyetemi jegyzetek:

 

Meghirdetett témák

Gerevich Tibor, Genthon István és Bardon Alfréd műemléki koncepciójának szerepe és feladata Klebelsberg Kúnó és Hóman Bálint kultúrpolitikai rendszereiben.
A trianoni trauma után újragondolt örökségvédelem helyzete a húszas évek neobarokk Magyarországán. A kultúrfölény elmélet és a műemléki rekonstrukció problematkája. A műemléki topográfia helye a művészettörténeti diszciplinán belül. A Műemlékek Országos Bizottságának szerepe és feladatköre. Az újklasszicista műemléki reprezentáció ideológiai bázisa. A római példa átvételének magyarországi korlátai, a novecentista örökség továbbélése
 
A köztéri szobor térszervező lehetőségei az újklasszicizmus, a szocialista realizmus és a puha diktatúra körülményei között.
Emlékmű állítási hullámok két tekintélyelvű és egy totalitárius rezsimben. Az I. Világháború ikonográfiai sajátjai (Zala György esete). A Szent István évhez kapcsolódó kultuszok. (Sidló Ferenc esete). A Felszabadulási emlékműtípus változata. (Kisfaludi-Stróbl esete). A Lenin-ábrázolások fajtái és elterjedésének határai. (Varga Imre esete). A non-monument Kádár-kori szerepe. A deheroizáció és a rendszer elgyöngülésének kapcsolata. Technikai problémák, anyaghasználati preferenciák és stiláris sajátságok a három korszak emlékműszobrászatában. A szoborpark, mint az idézőjelbe tett építészeti keretbe rejtett plasztikai jel.
 
Az expo. mint egy összművészeti teljesítmény  kitüntetett esete, a new-yorki és a párizsi világkiállítások építészeti és képzőművészeti tanulságai.
Az állandó és az ideiglenes nyilvánosság közötti reprezentáció extenzív formája: a megakiállítás. Az expo-jelenség a 19. században.  Az expo-jelenség az I. Világháború után. Az  expó-építészet sajátosságai, viszonya a "végleges" építészet anyagához, statikájához,  stílusához. Párizs és London úttörő szerepei. New York és Hága "hozzáadott értékei'. A novecentista "esposizione" sajátosságai. Magyar kultúrpolitikai szándékok és a külföldi expo-jelenlét. Magyar protagonisták a 30-as évek expón.
 
A velencei biennálé félszáz évének magyar jelenléte, a magyar képző- és építőművészet integrálódása az egyetemes  stílusokba a rendszerváltás előtt és után.
Fejezetek a Velencei Biennálé százéves történetéből. Az art pompier és a modern törekvések együttélése a századfordulón. A novecentista Itália világra nyitott ablaka a 20-as, 30-as években. A rehabilitáció kora. Versenyben Kassellel és a média hiteles új helyszíneivel. Magyar jelenlét változó sikerekkel: Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Kokas Ignác, Fehér László és Andreas Fogarasi esetei.