PTE MIK
Egyetemünkön,
2016. február 3-án (az év leghidegebb napján) indult el a „LAKNI KELL” projekt,
mely a hajléktalanság társadalmi kérdéseivel foglalkozik.
A PTE MIK
Építész Szakmai Intézet, a PTE MIK b2 Transzdiszciplináris Szakkollégium és az
egyetemi hallgatók bevonásával idén is megrendezésre került a workshop, ami
egyben egy csapatverseny is.
Dányi
Tibort, a PTE MIK Épületszerkezetek-Energiadesign
Tanszék adjunktusát kérdeztük
a programról.
1.
Kérlek
mesélj arról, hogy miért jött létre ez az esemény, kinek és milyen eszközökkel
szeretnétek segíteni.
2016-ban kezdtük a „Lakni kell”-t,
ami mára egyfajta mozgalommá nőtte ki magát. Először egy beszélgetést rendeztünk
a Szabad kikötőben, ahol a
hajléktalanságban érintett emberek vettek részt, egyetemi diákokat hívtunk,
hajléktalanság kérdéseivel foglalkozó társadalmi szervezetekkel próbáltuk azt
körbejárni, hogy melyek azok a területek ahol esetleg az építész hallgatók,
vagy maga az építészet hatékonyan és
tevékenyen részt tudna venni ennek a társadalmi problémának a kezelésében.
Mindig fontos volt számunkra az,
hogy ráirányítsuk az emberek, kívülállók figyelmét arra, hogy van egy fontos
kérdés, amit nem szabad szőnyeg alá söpörni és minden évben igyekszünk
valamilyen eseménnyel reagálni erre. Létezik Magyarországon a „Február 3-a
munkacsoport”, ugyanis Február 3-a statisztikailag a leghidegebb napja az évnek.
Ekkor ez a munkacsoport megpróbálja összeszámolni, hogy hányan élnek fedél
nélkül az országban. Ezt a napot választottuk ki mi is arra, hogy
figyelemfelkeltő akciókat szervezzünk.
Az első beszélgetés után, a
következő évben a Széchenyi téren hajléktalan barátainkkal együtt építettünk
alatt egy kunyhót egy nap alatt. Összeszedtük a kukák mellől a szemétből a
raklapokat és szőnyegeket, és szerintem ez egy nagyon fontos és drámai esemény
volt és nagyon sok embert vonzott a városba, miközben a Támasz Alapítvány
kérésére takarót, gyertyát gyűjtöttünk a rászorulóknak.
Tavaly szintén nagyon érdekes
esemény volt, mégpedig hogy megrendeztük a „Lakni kell” történetében az első
workshopot. Üres alumínium italos
dobozokból kellett a hallgatóknak tervezni egy installációt a Széchenyi tér
közepére. Ez egy egy napos esemény volt, de a cél ugyanaz: felhívjuk a
figyelmet a hajléktalanság problémájára. A diákok csapatokban készültek a
workshopra és a legjobb ötletet választottuk ki a megépítésre.
Idén is február 3-án szerveztük meg
a workshopot az egyetemen, nagyon sok magyar és külföldi hallgató
részvételével. A járvány miatt sajnos mostanáig kellett halasztani a
megvalósítást. Az idei évben a Támasz Alapítvány hajléktalanok ápoló otthona
számára terveztünk egy szabadtéri installációt. Ez nem egy átmeneti, hanem tartós
szerkezet lesz, melyhez az Alapítvány bontott építőanyagait használjuk. Nagyon
sok kerekesszékes van az otthonban, egy olyan területet építünk ki, ami
akadálymentesen megközelíthető, a szabadidő eltöltésére alkalmas játékokat
lehet szervezni. Nagyon nagy érdeklődéssel várják, hogy mi lesz a vége.
2.
És mi
lesz a vége?
Nagyon reméljük, hogy jövő hét
végén, vasárnap, szeptember 20-án át tudjuk adni, de addig még nagyon sok munka
van hátra. Lesz egy burkolt felület, lesznek padok, pergolák és táblajátékok az
aszfaltra felfestve. Akik részt vesznek a munkában elsősorban a workshop
résztvevői, de bárkit szívesen látunk.
3.
Kik
jelentkezhetnek a versenyre? Mit nyernek a hallgatók azzal, ha neveznek?
A hallgatók visszajelzései alapján
nagyon meghatározó élmény volt számukra is a workshop, mert hogy az esemény
első napján ellátogattunk ide az otthonba és találkozhattak a dolgozókkal,
illetve a gondozottakkal. Maga a kivitelezés pedig egy közösségi esemény, ami
amellett, hogy szakmai tapasztalatot nyújt például a téglarakásban és a
burkolat-készítésben, vagy akár az ácsmunkákban is, közösségi élménnyel
ajándékozza meg a résztvevőket, és láthatják, hogy milyen nagy segítséget
nyújtanak azoknak, akik sokaknál sokkal nehezebb körülményekben élnek ebben az
otthonban.
Akik részt vesznek az eseményen
azok az egyetemi diákok, akik természetesen hozhatnak barátokat, a Támasz
Alapítvány munkatársai is segítenek nekünk, van két kőműves segítségünk,
illetve kaptunk adományokat is olyan diákoktól, akik nem tudtak eljönni.
4.
Ha
jól tudom Te alapítottad ezt az eseményt. Hogyan és kikkel indult?
Az egyetemen alapítottunk a
kollégáimmal egy kutatócsoportot, aminek az a neve, hogy Szolidáris építészet
kutató csoport. Szeretünk ilyen témákkal foglalkozni, mert úgy gondoljuk, hogy
az egyetemi évek alatt nagyon hasznos, ha a diákok szembesülnek ilyen fontos
társadalmi kérdésekkel. Ez azt hiszem az egész életükre kihatással lévő
tapasztalat és élmény, ami kár lenne ha kimaradna az egyetemi éveikből.
Tulajdonképpen azért találtam ki a
„Lakni kell”-t, mert nagyon fontosnak gondoltam azt, hogy a diákok
megismerkedjenek a társadalom ezzel az oldalával is, és építészeti
tevékenységük során is gondoljanak arra, hogy nekik, mint építészeknek vannak
eszközeik arra, hogy ilyen és ehhez hasonló társadalmi konfliktusokat,
kérdéseket kezeljenek.
Riportot készítette: Murai Barbara
Pécs, 2020.09.10.
